A szabadnapos fogadás
Március tizenötödike körül jártunk, amikor a műszakvezetőm, Bandi, behívott az irodájába. „Figyelj,” mondta, „jövő héten csütörtökön leáll a gyár, karbantartás. Nem kell jönnöd.” Ritka ajándék ez a mi szakmánkban. Általában túlóráznunk kell, nem pihennünk.
Egy szabadnap. Teljesen üres. A feleségem dolgozott, a gyerekek iskolában voltak. Reggel hétkor még nem is tudtam, mit kezdjek magammal. Kimentem a teraszra egy kávéval, néztem a szürke eget, és azon gondolkodtam, mióta nem csináltam valami izgalmasat.
Az ember huszonévesen azt hiszi, majd harmincévesen utazgatni fog. Aztán harmincévesen rájön, hogy utazgatni pénz kell, pénzt meg nem a szabadság hoz.
Nem vagyok nagy szerencsejátékos. Inkább sportrajongó vagyok, aki időnként rátesz egy ezrest a kedvenc csapatára. A foci az, ami összeköt a fiatalságommal. Emlékszem, apámmal a konyhaasztalnál néztük a meccseket, és mindig azt mondta: „Fiam, a labda kerek.” Én meg erre azt szoktam mondani: „De a pénz nem az.”
Szóval itt volt ez a szabadnap. Kinyitottam a laptopomat, és beírtam a böngészőbe azt az oldalt, amit egy haverom ajánlott még karácsonykor. vavada sports. A haverom, Zoli, állandóan ezzel jött: „Nézd már meg, itt nem csak nyerőgépek vannak, hanem rendes sportfogadás is.” Akkor legyintettem egyet. De most, a negyedik kávénál, úgy voltam vele, miért ne.
Reggel kilenc volt. Aznap este játszott a Ferencváros, meg a Manchester United is. Volt időm alaposan körülnézni.
Először csak nézelődtem. Nem ugrottam bele semmibe. Megnéztem a meccsek statisztikáit, a sérülteket, az időjárás-előrejelzést. Tudom, ez furán hangzik, de nekem ez is a szórakozás része. Olyan, mint egy kirakós. Összerakod az infókat, és megpróbálod kitalálni, mit fognak csinálni.
A Fradi meccse tűnt a legbiztosabbnak. A másik csapat kapusa sérült volt, a helyettes meg egy tizenkilenc éves srác, aki alig játszott ebben a szezonban. A hazai pálya, a hangulat… nekem ez egyértelmű volt. Tettem egy tizenötezer forintos fogadást arra, hogy a Fradi legalább két góllal nyer.
De nem álltam meg itt.
A vavada sports felülete olyan átlátható volt, hogy azonnal megtaláltam az élő fogadásokat is. Délután háromkor kezdődött egy görög bajnoki meccs, amiről amúgy semmit sem tudtam. De volt rajta egy olyan opció, hogy „mindkét csapat szerez gólt”. A szorzó 2.1 volt. Az ilyen fogadásokat szeretem a legjobban. Nem kell hozzá mély taktikai tudás. Elég, ha a csapatok nem védekeznek.
Tettem rá ötezret.
A nap úgy telt, mintha egy sportszakértő lennék valami tévéműsorban. Ebédre egy szendvicset ettem a gép előtt. Közben néztem a görög meccset. Az első félidőben mindkét csapat rúgott egyet. 2.1-es szorzó. Az ötezrem tízezerötszáz lett. Nem nagy pénz, de az érzés fantasztikus volt.
Aztán este jött a Fradi.
Nyolckor kezdődött a meccs. A feleségem leült mellém a kanapéra, bár őt nem igazán érdekli a foci. A gyerekek játszottak a szőnyegen. Én meg a telefonomat szorongattam, amin ott volt az élő eredménykövető. A Fradi már a tizenötödik percben vezetett. Aztán a harmincadikban jött a második gól. Már csak az volt a kérdés, hogy meglesz-e a kétgólos különbség.
A második félidőben a vendégek szépítettek. 2-1. Szorongtam. De a Fradi a hetvenhetedik percben lerendezte a dolgot. 3-1. Nyertem.
Tizenötezerből harmincötezer. A görög meccsel együtt negyvenötezer. És ott volt még a Manchester United meccse, amit tizenegykor kezdtek. Tettem rá tízezret, mert már úgy voltam vele, hogy a mai napomat nem ronthatja el semmi.
A United 2-0-ra nyert.
Amikor lefeküdtem, összeszámoltam. A napi nyereségem hetvenkettőezer forint lett. Tudjátok, mit csináltam másnap? Vettem a feleségemnek egy cipőt, amit hetek óta nézegetett. A gyerekeknek csokit. Magamnak meg egy sört.
A vavada sports-ban az a jó, hogy nem kell hozzá profinak lenni. Elég, ha figyelsz. Ha nem hisztizel, ha nem azonnal akarsz meggazdagodni. Aznap este, amikor a család már aludt, még egy órát ültem a konyhában, és néztem ki a fekete ablakon. Arra gondoltam, hogy a szabadnapok nem arra valók, hogy végig aludd őket. Hanem arra, hogy eszedbe jusson, ki is vagy te. Én egy olyan ember vagyok, aki szereti a sportot, aki szeret számolgatni, és aki néha bevállal egy fogadást.
És aznap este úgy éreztem, minden passzolt.